Ebben az időszakban Avalon üzent neked. Üzenete: amit keresel, az jelként ott van előtted, csak meg kell nyílnod a látásra.
Az angliai Glastonbury, Avalon evilági városa alkonyatkor misztikusabb képet mutat, mint nappal. A Tor, Szent Mihály tornya köré ilyenkor leszáll a köd, a domb tetején álló torony csak sejlik a fehérségben, a levegőnek ősz, füst és almaillata van.
Avalon a túlvilági nyugati sziget volt mindig és ilyenkor úgy is néz ki; az ember érzi, hogy a ködben láthatalan lények rejtőznek. Nem most történt, hanem a spirituális utam kezdetén, amikor kiutaztam Angliába és éppen a Kehely-kút felé tartottam, ahhoz a forráshoz, amelynek vize vörösen folyik – az avaloni papnők szerint ez Földanya forrása, ami erőt ad.
A forrás mellett, egy kockás takarón, ült egy idős asszony. Később tudtam meg, hogy ír boszorkány, aki évtizedek óta minden ősszel elzarándokol ide. Ezüstös-vörös haja kibomlott a zöld gyapjúkendő alól, az ujjain ezüstgyűrűk, a keze olyan volt, mint a tölgyfák gyökere: csupa barázda, csupa emlékezet. Nem nézett fel, amikor elhaladtam mellette. Csak annyit mondott, halkan, azzal a dallamos ír kiejtéssel:
– You didn’t come here as a tourist, girl.
Nem turistának jöttél ide, lányom.
Megálltam. Úgy szólt hozzám, mintha régóta várt volna rám, mintha ismerne. Olyan volt, mint a régi világ egy kelta istennője. Leültem mellé és ő rám nézett. Megkérdezte, hogy olvashat-e a tenyeremből és én igent mondtam neki, hiszen Avalon földjén minden találkozás jelentőségteljes és soha nem véletlen…
Amit a tenyeremből olvasott
Sokáig hallgatott, ahogy tanulmányozta a tenyeremet. A köd közben lassan felszállt a kertből, és a forrás csobogása egyre tisztábban hallatszott. Amit ezután mondott, az megdöbbentő volt.
– Jártál már itt – mondta végül. – Nem ebben az életben. A kelta mágia hordozója vagy ma is. Most azért hívtak vissza, hogy emlékezz.
Aztán a tenyerem közepére tette a mutatóujját és sokáig beszélt hozzám. Ezeket mondta.
Az ősi mágia soha nem volt könyvekben leírva. A szent kutakban él, a tölgyfákban, a hatalmas kövekben, melyeket az ősök rendeztek el, hogy megünnepeljék az évkör fordulását.
Benne él a boszorkány üstben, ahol minden átalakul.
A fák üzenetében, az ogham rúnákban, ahol a fák beszélnek hozzád.
Ott van Avalon almaligeteiben, hiszen az alma a Túlvilág beavató gyümölcse.
A régi tudás alszik, és dolgod, hogy felébreszd, hogy megismertesd az emberekkel. Főleg a nőkkel, mert a nők fogékonyabbak rá. A ködön át kell vezetned ezeket a nőket, hogy ők is megkaphassák ezt és ők is továbbadhassák.
Még sokáig beszélgettünk és többé nem láttam, de ez a találkozás sorsfordító volt számomra.
Az üzenet neked szól
Amit azon a reggelen kaptam, nem csak az enyém. A boszorkány üst, a fák ábécéje és Avalon almája mindenkire vár, aki egyszer már érezte: több van ebben a világban, mint amit megtanítottak neki. Aki gyerekként beszélgetett a fákkal, az állatokkal és a tündérekkel, akik másnak láthatatlanok voltak. Aki telihold idején nem tud aludni, mert érzi a Hold magnetikus vonzását. Aki valahol mélyen emlékszik egy zöld, ködbe burkolózó szigetre, ahol a fák, a kövek és a papnők voltak a tanítók.
Az emlékezés nem jön magától. Út kell hozzá, kör kell hozzá, és valaki, aki már járt a ködön túl, és tudja, hol nyílik a kapu.
Varázslat erre az időszakra: kakukkfű szemnyitó varázs
Régen tudták, hogy ebben az időszakban, amikor a fátyol elvékonyodik, a láthatatlan is könnyebben megmutatja magát. A kakukkfű pedig mindig is a látás füve volt. A boszorkányok úgy tartották, hogy aki kakukkfüvet tesz a szemére, meglátja a tündéreket, vagyis a túlsó világ lakóit. Ott termett mindig is ez a varázsnövény minden kert szélén, a kiskapu mellett.
Tegyél fel egy kis fazék vizet a tűzre, és dobj bele egy marék kakukkfüvet, frisset vagy szárítottat. Amikor felforrt, vedd le a tűzről, tedd az asztalra, hajolj fölé, és borítsd a fejedre egy törölközőt. Lélegezd be lassan a gőzt, csukott szemmel, és mondd el háromszor:
Forr a víz, gőze száll az egekbe
kérem a látást a harmadik szemembe
kakukkfű ereje légy most velem és nyisd meg a kaput
tárd elém azt, amit nem láttam, mert a szemem aludt
Ha kihűlt a víz, merítsd bele egy ujjadat, és rajzolj vele egy kis egyenlő szárú keresztet a homlokodra, a két szemöldököd közé. A fazekat hagyd az ablakban éjfélig.
Akkor nézz bele a víz tükrébe egy fehér gyertya fényénél, ne gondolj semmire, csak figyelj. Amit látsz, vagy ami eszedbe jut, azt írd le, mert reggelre elszállhat a látomás.
Kimondottan feltehetsz egy kérdést is a kakukkfűnek, amire megláthatod vagy megérezheted a választ.
S ha velem tartanál akkor, amikor szétnyitom a ködöt és elviszlek Avalonba, akkor várlak a boszi suliban november 1-én. KLIKK IDE
Kívánom neked azt, hogy megnyíljon a harmadik szemed a látásra, és merj elindulni a varázserő útján,
Áldással, Luna
